Trianon


ajánló:
»»
A szerződés teljes magyar szövege
»»Koltay Gábor filmje (2004)
»»Trianon Múzeum, Várpalota

 

Trianon-trauma

 

 

Több mint 80 éve már, hogy aláírták a régi Magyarország sorsát megpecsételő irományt, s ez a világ talán egyetlen olyan békeszerződése, amelyet soha nem tudnak feldolgozni sem kedvezményezettjei, sem nyertesei. Mi, magyarok természetesen igazságtalannak tartjuk, szomszédaink pedig jóval nagyobb falatot szerettek volna kihasítani hazánkból.

Ha elolvassuk a Rubicon 2007. februári számát, megdöbbenéssel vehetjük észre, hogy a Nyírséget, benne városunkat, Nagyhalászt a szlovákok és a románok is maguknak követelték - s bizony csakis a később a vörösre fehér terrorral válaszoló, "úri" Magyarország által ezerszer elátkozott Tanácsköztársaság katonái fogtak fegyvert az akkor még a mainál is jóval kisebbre zsugorodott ország védelmére...

Később Horthyék sikerrel próbálkoztak meg a területi revízióval, ám csak átmenetileg tudták felülírni Trianont, a második világháborút lezáró békék még visszaállították a trianoni határokat, sőt, még pár falut is elcsatoltak - örök mementóként, hogy jogokat ne másoktól kérjünk, hanem nekünk kell kivívni azokat.

No de mi is történt Trianonban?

1920. június 4-én, délután 16 óra 30 perckor írták alá a trianoni békeszerződést, az I. világháborút lezáró szerződések részeként. Ez többek között rendelkezett Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közötti új határokról. A szerződést a "nyertes mindent visz"-elvet ellenző, egyébként az Antanthoz tartozó USA nem írta alá.

A magyar delegációt a "tárgyalásokon" gróf Apponyi Albert (képünkön) vezette. (Szigorú értelemben vett tárgyalás nem is folyt, az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket.) Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva - lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket - közölték a döntést.

Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek - tág határokat szabva kedves szomszédaink leleményességének, akik például egy méter széles patakocskákat jelöltek meg hadihajózható folyóként…

Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került, főleg katonai okokból - az összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja. Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél-Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt.

A szerződést végül a lényegében kisorsolt Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston, népjóléti miniszter írták alá.

A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe, ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.

Következmények:

Magyarország új határai

Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához került; a szlovákok, rutének által is lakott északi területek többsége, így a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került.

Délen a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (későbbi neve Jugoszlávia) része lett.

Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján.

Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg.

A szerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. (Ez utóbbi államszövetség gyakorlatilag csak az elmélet szintjén létezett.)

Fiume (mai neve Rijeka) városa is a magyar korona része volt, de rövid önállóság után az Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.


A békeszerződés eredményeképp a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).


Határvillongások

Szerencsére nem csak a Tanácsköztársaság felkelői fogtak fegyvert a megszállók ellen:

- 1919. január 29-én a balassagyarmati polgárok Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozva fegyvert fogtak, s kiverték a megszálló cseheket, akik az Ipoly völgyében vezető vasútvonal megszerzésével, az alakuló Csehszlovákia határainak még délebbre tolásával próbálkoztak. Hőstettük a vasútvonal mellett 18 környékbeli települést mentett meg a trianoni Magyarországnak. Balassagyarmat ezzel kiérdemelte a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város megtisztelő címet.

- 1920. augusztus 1-jén az őrségi Kerca határőrei a két falu felkelt népével összefogva kiűzték a szomszédos Szomoróc községet megszálló szerb-horvát-szlovén csapatokat. A fegyverrel kinyilvánított akarat eredményeként - hosszas tárgyalás után - 1922. február 9-én Szomoróc visszatérhetett Magyarországhoz. (A két falu 1943-ban Kercaszomor néven egyesült.)

- Sopron és néhány környező falu az 1921-ben tartott népszavazás alapján a Magyarországhoz tartozás mellett döntött, ezzel Sopron a "leghűségesebb város" címet érdemelte ki (lásd még: Soproni népszavazás).

- Az Ausztriának ítélt országrészen kitört zendülés nyomán tíz, németek és horvátok lakta határmenti falu - Felsőcsatár (egykor Alsó- és Felsőcsatár), Horvátlövő, Narda (egykor Kis- és Nagynarda), Olmód, Pornóapáti, Szentpéterfa, Vaskeresztes (egykor Német- és Magyarkeresztes) - osztrák uralom alatt tartott népszavazás után 1923. január 10. és március 9. között átkerült Magyarországhoz, és kiérdemelte a „leghűségesebb magyar község” címet.

- 1924-ben Somoskőnek sikerült kiharcolnia, hogy Magyarországhoz tartozzon. A határt a falu dombján levő várfal alatt húzták meg. (A Magyarországnak ítélt Salgóbányára vezető egyetlen járható út ugyanis a Csehszlovákiának ítélt Somoskőújfalun és Somoskőn keresztül vezet.)

Demográfiai következmények

A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe.

A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:
- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
- Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 - 32%
- a Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 - 28%
- Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 - 30%
- Horvátországban: 121 000 - 3,5%
- Muraközben (ma Szlovénia): 20 800 - 1,6%
- Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 - 9%

Egyéb hatások

Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.
A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral.

Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.


A trianoni békeszerződés utóélete

A magyar külpolitikát a II. világháború végéig egyértelműen a határrevíziós törekvéseknek rendelték alá, ezekben a "mindent vissza" hívei többségben voltak a kompromisszumra is hajlandókhoz (pl. a székely-magyar korridort követelőkhöz) képest. A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat 1937-ben felmondta a magyar kormány, lényegében visszhang nélkül.

Az elveszített területek egy részét a II. világháború előtt és alatt a Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. Bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli többségében magyarlakta részét, Csehszlovákia német elfoglalásakor Kárpátalját, a II. Bécsi döntéssel Észak-Erdélyt, Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Dél-Baranyát és a Bácskát.

Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat, de katonai okokból három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún. Pozsonyi hídfő átkerült Csehszlovákiához (hivatalosan azért, hogy Pozsony további fejlődéséhez, növekedéséhez elég terület legyen a Duna déli oldalán). (Ez tette később lehetővé a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák elterelését.)

Azóta Magyarország területe - apróbb kölcsönös területi kiigazításoktól eltekintve - nem változott, nagysága hivatalosan 93 030 km2.

- Bacskai János -

 (forrás, képek: www.wikipedia.hu)