Portrétár:
Hegedüs János

A kitüntetett tornatanár

Hegedüs János nagyhalászi tornatanár 30 éves sporttevékenységéért nemrég vett át a Megyei Közgyulés által alapított emlékérmet Gazda Lászlótól, a megyei közgyulés elnökétol.

Bemutatkozásra kérjük, bár a nagyhalásziaknak nemigen kell bemutatni, hisz 1978 óta a nagyhalászi általános iskola tornatanára. Társadalmi munkája legalább ennyire ismertté teszi: sokszor volt már az ifi, a serdülo, a felnott focicsapat edzoje, önkormányzati képviselo a 90-es évektol kisebb megszakításokkal, a sportbizottság elnöke.
Azt mondja: bármilyen közösségi munkára kérik, szívesen vesz részt benne, mert a közösségi munkának a családban hagyományai vannak.

- Tinya nagymamát sokan ismerik, kétezer gyereket segített Nagyhalászban a világra, Hegedüs nagyapám jegyzo volt a faluban, édesapám az iskolában dolgozott 28 évig mint igazgatóhelyettes. Egyik testvérem itt kezdett, majd Martfun lett igazgató. O szinte életcéljának tekinti az erdélyi magyarság megismertetését. Sok magyart utaztat, hogy minél több ismeretet szerezzenek az erdélyi magyarokról. Nemrég - szinte velem egynapon kapott Pro Urbe kitüntetést. Másik testvérem Székesfehérváron grafikusmuvész, nemrég kapott Munkácsy-díjat.

Hegedüs János harminchat éve pedagógus. Tiszadadán kezdte, Ibrányban folytatta, 1978-tól itt Halászban tanít. Nem sokkal kevesebb idot töltött a futballpályákon sem, volt Vasmegyeren, Tiszateleken, legtöbbet otthon, s úgy fogalmaz: mindig fontos része volt az életének. Most a sportegyesület szakosztályvezetoje, s mellette sakkozik, pontosabban a gyerekek sakkpályafutását egyengeti. Szakosztályt alakított, a gimnazista gyerekekkel a felnott bajnokságban vesznek részt. Tizenöt év alatt 23 csapata jutott az országos döntobe, háromszor voltak másodikok, háromszor harmadikok országos diákolimpián.

- Nagy élmény volt mindig több fovárosi, megyeszékhelyi csapat között ott lenni elobb falusi, majd egy kisvárosi csapattal és ilyen sikereket elérni. Öröm tudni, hogy tehetséges gyerekek születnek, élnek ezen a tájon. Még van öt évem nyugdíjig, szeretném folytatni, hogy ha majd akkor visszatekintve értékelni kell a munkámat, elmondhatom, így volt szép, így volt értelme.

- Honnan van ennyi ideje rá? - kérdeztük.

A pedagógus válasza kézenfekvo. Családja nincs, tolük tehát nem veszi el az idot, de a társadalmi munka nem is családfüggo. Azt mondja, testvéreinek van családja, mégis mindketten sokat dolgoznak a közösségért. Indíttatás kérdése ez, s ha valaki valamit szeret, akkor azt szívesen csinálja.

- Nekem szerencsém van, az a munkám, amit szeretek, oseim is tanárok voltak, ezt hoztam a génjeimben, más nem is lehettem, csak tanár.

Hogy mi volt a legnagyobb sikerük fociban? 1991-ben megnyerték a megyei bajnokságot. Négyezer nézo elott játszottak a gyári pályán, Záhonyt verték meg 2:0-ra, akkor jutottak fel utoljára az NB III-ba.

- Nem csináltam statisztikát, hány meccsen ültem ifi, serdolo vagy felnott csapat kispadján, de sok száz alkalommal, az biztos. Fociztam itt az ifiben, leszerelésem után hat évig Ibrányban, ott most egy kicsit jobban megy a foci. Nem voltam igazán nagy tehetség, de az akaratomnak köszönhetem, amit a pályán, az életben, a tanári pályán elértem. És mindig szerettem, amit csináltam.

Milyennek szeretné látni Nagyhalászt?

- A sport lassan a helyére kerül, a város nagyon jó helyen fekszik, átmenoforgalma többre érdemesítené. Ezt jobban ki kellene használni. Az úthálózat sincs kialakítva, a gyárban jó, ha kétszáz ember dolgozik, pedig ott dolgoztak valaha 1200-an is, felbomlott a tsz, magyarul nincs megtartó ero. Csökken a gyermeklétszám. Amikor én tanítani kezdtem, kilencszáz gyermek volt, most 630. Munkahelyekre van szükség, komfortosabbá kell tenni a várost, s akkor mindenki jobban érzi majd magát Nagyhalászban. Ehhez nagyobb összefogás szükséges. És ezért azoknak kell többet tenni, akik anyagilag sikeresebbek lettek.

NH - Bacskai János