Kerekes-gyalogos találkozó Homoktanyán

Galéria»»


ajánló:

»»homoktanyai nyugdíjas-találkozó

»»homoktanyai közösségi ház

 

Kerekes-gyalogos találkozó Homoktanyán
Galéria»»

2007. 05. 14.

A derült vasárnapi reggelbe villámcsapásként érkezett szomszédom, Hagymási Imre telefonja: a Homoktanyasi Közösségi Ház kivitelezője arra kért meg, hogy ugorjunk már ki a HKH-ba s készítsünk beszámolót egy ottani eseményről.

Katt a képre a galériához!

A finoman szólva sem túlreklámozott "akció" a Zöld Kerék Alapítvány látogatása volt, s a bicajosokat a helyi Aprófalva Asszonykórus fogadta. S nem is akárhogyan! A Nyíregyházáról kikerekezett legénykéket és leányokat frissiben, természetesen kemencében sütött túrós batyu, almáskalács, kapros-túrós csoda, káposztás tészta, diós-lekváros bukta várta, no meg a térség apraja-nagyja. "Hat éve működik alapítványunk, s gyakran teszünk túrákat a környéken, voltunk már az itteni iskolában is, így kerültünk most ide" - árulta el látogatásuk okát Kazai Béla programvezető, a drótszamarasok irányítója.

A nagyokat nyelő vendégeket egy rövid műsorral fogadták a szakács-és dalművész nénik, majd megtekintettük a kórus dicsőségfalát, pontosabban dicsőségasztalkáját is - amit a terülj-terülj ebédlő után egy Jamie Oliver vagy Nigella által adott érem is megilletne. A nagyhalasz.hu igen frissiben, rajtaütésszerűen kinevezett (nem mellékesen szintén az ágyból kirágatott) fényképészével, Hamvai Tiborral együtt egy fél véka kalácsot el is fogyasztottunk, hogy megvédjük a halásziak becsületét, no meg egyébként sem akartuk szégyenbe hozni a házigazdákat.

Ám kissé szomorkásan nyeltük le az amúgy pompás falatokat s főleg az isteni kapros lángost, mert a kórus tagjai afféle panaszkönyvként tekintettek egyre morzsásabb riporteri jegyzettömbömre.

"Hatalmas lelkesedéssel készültünk, mert nagy örömöt akartunk szerezni a biciklitúrán részt vevőknek - árulta el Rácz Józsefné. - Egy bánatunk van csak, hogy a városból meghívottak közül senki sem reprezentálta Nagyhalászt ezen a rendezvényen. Hiába keltek fel az asszonyok reggel 6-kor, hiába jöttek a kórus tagjai Nyíregyházáról, Gáváról..."

"Mikor fel kell lépni, odahaza hagyunk csapot-papot, s megyünk azonnal - csatlakozott az össznépi búsongáshoz Szentesi Dánielné. - De most láthatja, hogy Homoktanya sosem tartozott Nagyhalászhoz, ezután sem fog!"

"Szívfájdalmunk, hogy hiába küldtünk meghívókat, nagyon kevesen jöttek el Nagyhalászból. Mintha szálka lennénk Halász szemében" - szomorodott neki társaihoz hasonlóan (hiába no, itt igazán frenetikus a kórusszellem) Ignácz Sándorné is. "Egyébként heti két próbával készülünk a június 3.-i, tarpai dalos találkozóra, 23-án pedig Romániában, Kaplonyban lépünk fel" - tette hozzá már sokkal vidámabban a háromszor is ezüst minősítést elnyert kórus tagja.

"Az Alapítványunk 1997-ben jött létre. Tiszateleken lakom, innen jött az ötlet és a kapcsolat, hogy eljöjjünk ide - nyilatkozta a lucullusi lakoma után a nagyhalasz.hu-nak Kazai Béla. - Most azért is jöttünk ide, hogy a "Kiváló kerékpáros megállóhely"-címet adományozzunk a Közösségi Háznak. De a helyi gyerekeknek szétosztunk jó néhány láthatósági mellényt, hiszen nagyon fontos a biztonságos közlekedés."

Egy helyre kis búcsúelőadás után sor is került a díszes lap s az ajándékok átadására (lásd galériánkat). Búcsúzóul felvetettem házigazdáinknak, hogy a Nagy Halász-Fesztiválon akár a helyszínen is süthetnének a most felvonultatott isteni kalácsaikból - úgyhogy most alighanem gőzerővel pályáznak egy hordozható kemencére...

Sajnos az asszonykórus kedvét igencsak elszomorította a meghívottak igen csekély jelenléti aránya, pedig igazán csodálatraméltó, ha egy közösség ennyire összetartó és főleg ilyen aktív. Őszintén bevallom, nekünk nem is hiányoztak a "halásziak", hiszen így nyugodt szívvel repetázhattunk, kétszer-háromszor is...

Galéria»»

Videók:

a lejátszáshoz:
QuickPlayer
RealPlayer

Ha a fájlokat átmásolod telefonodra, akkor azon is lejátszhatod őket - már ha készüléked támogatja a gp3-formátumot!

- Bacskai János -