Edzőváltás


ajánló:
»»Sportoldal

»»Interjú Kormány Lászlóval
»»Hegedűs János portréja

 

Edzőváltás

2007. 14. 17.

A sokadik tavaszi vereség után Tóth János vette kalapját s lemondott - utódja az ifjúsági csapat eddigi mestere, Kormány László lett.

Az a helyzet, hogy a fiúk becsületesen lelapoztak, de kiestek olyan emberek, akik meghatározó szereppel bírnak a csapatban - kezdte a történtek okainak boncolgatását Orosz Zoltán, az egyesület elnöke. - Földi József megsérült, az első mérkőzésen három alapember (Kelemen Zsolt, Somfalvi István és Simon Zsolt) sem szerepelhetett eltiltásuk miatt. Az első bajnokit el is buktuk, a másodikon döntetlent értünk el, Nyírkarász ellen akaratgyenge játékkal szenvedtünk megérdemelt vereséget. Nem jöttek az eredmények, így az edzővel az ötödik mérkőzés után elváltak útjaink.

Tóth János vasárnapi nyilatkozata sokatmondó volt.

A Kisvárda elleni vereség után volt egy elnökségi gyűlés, és úgy döntöttünk, hogy adjunk neki még egy lehetőséget, a Fehérgyarmat ellen. Az eredménytelenség miatt az edző végül is úgy gondolta, hogy már nem tud hozzátenni a csapat játékához, de talán egy másik edzőnek sikerülhet ez.

Ki lesz az új edző?

Kormány Lászlót bíztuk meg ezzel a feladattal. De nem csak az edzővel akadtak problémák, főleg morális gondok vannak a csapaton belül, ezeket kell helyretenni és kezelni.

Miből fakadnak ezek a problémák?

Hmmm. Valamikor régen megtiszteltetés volt a csapatban játszani, sőt, dicsőség. Nem a pénzért, szívből futballoztak.  A rendszerváltozás óta sajnos minden a pénzről szól. Ám önkormányzati forrásból működik az egyesület, így elvárjuk azt, hogy a játékosok minden edzésen itt legyenek, teljesítményük pedig tükrözze az elvégzett munkát.

Havonta mennyit keresnek?

Csak költségtérítést fizetünk, sikerorientáltan, ösztönző rendszerben, s a jövőben is csak a teljesítmény szeretnénk honorálni.

Frissítés az ificsapatból?

1993 óta - pedig nem sokkal utána veretlenül lett megyei bajnok az ifjúsági csapat - sajnos nem jött fel használható, saját nevelésű játékos, csupán 3-4 fő. Két éve ezért is kezdtünk el nagy hangsúlyt fektetni az utánpótlás-nevelésre, jelenleg három szakember is dolgozik ezen a téren. Ennek öt év múlva már érezhető hatása lesz.

Egyébként szerettünk volna helyi kötődésű játékosokra váltani, de ők nem érezték át a felelősséget, hogy neki többet kellene teljesíteni városunkért. Most már mindegy, hogy ki rúgja a labdát, csak jók legyünk. Az első hatban mindenképpen ott a helyünk, lelkes közönségünk mindenképpen megérdemelné ezt.

Ilyen eredményeket kevesebb pénzből is ki lehetett volna hozni.

Persze, persze.

De mint mondottam, nem csupán az edző személyével volt gondunk, Tóth János úgy érezte, hogy ebből a csapatból nem tud többet kihozni.

Mennyi halászi játékos van a keretben?

A 18-as keretből nyolcan.

Megkerestem Hegedűs Jánost, a Nagyhalászi SE labdarúgó-szakosztályának vezetőjét is, a közelmúlt talán legkiválóbb edzőjét.

Több éve dolgozom már a nagyhalászi futball- és sportéletért, többféle beosztásban. Úgy látom, hogy a magyar játékosok mentalitása, válogatott vagy járási szinten, lenullázódott. Nem szívből futballoznak, hanem azért a pénzért, amiért egy segédmunkás szívét-lelkét kitenné - kezdte általánosítva az elemzést. - Nem érzik, nem értik meg a focisták, hogy ez is egy munkahely, ahol ki kell szolgálni a szurkolókat. Az átlagosnál jobban élnek, többet megtehetnek, s főleg hétvégén - ha családos, ha nem - mulatnak, szórakoznak, kártyáznak, mint a régi dzsentrik. De nem csak itt, máshol is ezt tapasztaltam.

A csapaton belül kialakultak klikkek, egy pár ember után mennek, de olyanok után, akik nincsenek abban az erkölcsi helyzetben, hogy irányítsanak. Nincsenek példaképek, sem itt, sem máshol. Unottak, fásultak, nem teszik ki szívüket-lelküket, pedig minden feltétel adott: önkormányzati támogatás, a pálya is szépül. De nem érzik a felelősséget, lehet, hogy a magyar futballisták intelligenciája sem ér el odáig, hogy neki szolgálniuk kellene.

Ha valakinek van hobbija, áldoz, fizet érte. Ők a hobbijukért még pénzt is kapnak.

Az edző levonta a következtetéseket. A játékosok?

Szerintem még nem. A végén az edző nagyon kulturáltan elbúcsúzott tőlük, s a csapatkapitány akkor azt mondta, hogy nagyon sajnálják. De már hamarabb kellett volna szólnia a többieknek, hogy hajtsanak a mellettük mindig kiálló edzőért. Ezt nem tették meg, pedig érezték a változtatás kényszerét.

Kedvelték a játékosok az edzőt?

Igen, nem ők buktatták meg. Tóth János jó, munkamániás edző, akit az én ötletemre kerestünk meg anno. Persze mindenki követ el hibát, mi is. Az új igazolások mentalitását korábban nem tudtuk felmérni, nem mindig sikerültek a transzferek - a frissiben érkezettek közül sokan óriási csalódást okoztak.

A szokásos szombat esti frász?

Igen, igen, ez Magyarországon már megszokott.

Kaptak büntetést?

Igen, folymatosan vonunk a költségtérítésből, ha valaki nem látogatja az edzéseket, s ha nem olyan a játéka, akkor is meglépjük ezt. Be kell vezetni a teljesítménykényszert.

Van olyan játékos, akivel elégedett?

Baraksó Attila, a sepregető, illetve Ungi Lajos. Bennük nem csalódtunk, ők futnak, hajtanak rendesen. Elfogadható teljesítményt nyújtott még Babják Csaba, Kató Csaba és Csombók Zoltán is. A futballisták zöme viszont nagyon nagy csalódást okozott képességei vagy akarata miatt. Néhány új igazolásnak a régiek is betartanak.

Nyárra várható nagy jövés-menés?

Ha nem állnak be a renitensek a sorba, helyükre új játékosokat kell igazolni. A nagyhalászi nézők igénylik a jó futballcsapatot, s a vezetésnek ezt meg kell teremtenie, akár népszerűtlen döntések felvállalása és meghozatala árán is.

Edzőkérdés?

Hosszú távon számoltunk Tóth Jánossal, s úgy gondoltuk, hogy mögötte addig beletanul a szakmába a Kormány-Kovács-Boros-trió. Az élet mást hozott, egy fiatal edzőt dobunk mély vízbe, aki a bajnokság végéig biztosan a kispadon ül majd. Tudjuk, hogy nem vagyunk túl jók, most vasárnap a listavezető ellen belefér egy tisztes vereség is, de ha hajtanak a fiúk, nagy baj nem lehet, ezt elismeri a közönség is.

Elmondta véleményét a csapat gyúrója, a korábban Demecserben és a Nyíregyházi Spartacusnál dolgozó Legeza Sándor is: "Erőnlétileg nincsenek bajok, de mint csapat, nem működnek együtt, nem hajtanak egymásért. Remélem, összeszedik magukat, magukba szállnak és hétvégenként csúsznak-másznak majd. Nem temetem a gárdát, a középmezőnyben helyünk lesz".

"A gyenge szereplés abból fakad, hogy a fiatalok nehezen épültek be, a friss igazolások pedig alsóbb osztályokból érkeztek, nehezen vették fel a ritmust. Sérülések is zavartak minket, de a legnagyobb csapás a rossz helyzetkihasználás. Most vasárnap is kihasználatlanul maradt hat helyzet" - tette hozzá Oláh Gusztáv.

 

- Bacskai János -