Augusztus 20.


ajánló:

A tavalyi ünnepség...

 

2008. 08. 20.

AUGUSZTUS 20.

A nyári ünneplőjében pompázó nagyhalászi Milleniumi parkban a Himnusz eléneklése, meghallgatása után Orosz Károly polgármester beszédével kezdődött az augusztus 20-i ünnepi megemlékezés, majd a történelmi egyházak helyi képviselői szentelték fel az új kenyeret.

galéria»»

polgármesteri beszéd (videó, részlet)»»

kenyérszentelés (videó) »»

 

Orosz Károly ünnepi beszéde

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplők!


Szép városi hagyományunk, hogy augusztus 20-án összegyűlünk itt, a Milleniumi parkban, hogy visszaemlékezzünk államalapító nagy királyunkra, megszenteljük és megszegjük az új kenyeret.

Így tett az a harmincöt - negyven nemzedék is, aki leélte az életét ebben a hazában Szent István halála óta. Évente, így nyár vége fele megemlékeztek a nagy királyról.
De hát hogyan is lett ünneppé ez a mai nap?


Szent László uralkodása alatt, 1083-ban a VII. Gergely pápa által kijelölt augusztus 20-i napon avatták szentté István királyt. László király 1090-ben elrendelte, hogy „Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson".


A II. András által kiadott Aranybulla, amely a magyar alkotmányosság alapjait lerakta, a székesfehérvári törvénynapokról emígy szól:
„Rendeljük, hogy évenként a szent király ünnepét, hacsak némi súlyos foglalkozás vagy betegség által nem akadályoztatunk Székesfehérvárott tartozunk megülni".


Mária Terézia rendeletben nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át, illetve a szent jobb évente hatszori közszemlére tételét.
Augusztus 20., mint nemzeti ünnep, a Horthy-korszakban vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Az ünnepet egy teljes hétre terjesztették ki, színes rendezvényekkel tarkítva azt.
A rendszerváltozás utáni első parlament a három nemzeti ünnepünk közül augusztus 20-át tette hivatalos állami ünneppé. Talán azért, mert ennek vannak a legrégebbi, legmélyebb történelmi gyökerei.


Ez áll legközelebb a magyar szokásrendhez, a magyar szellemhez. Lehet, hogy sejtették, hogy az új demokráciában ez osztja meg legkevésbé nemzetünket.

Kedves Ünneplők!

A Szent István Nap nemzet-összetartó hatása ellenére, az elmúlt évtizedekben a magyarság megosztottsága talán soha nem volt nagyobb, mint napjainkban. Mindennek másként kell lennie. És bizony lehetett ez másként is. Többek között István korában, amikor mindenkire egyformán vonatkozott a törvény. Ráadásul akkor, amikor külső ellenségek gyűrűjében, belső ellenállás mellett kellett egy új hazát egy új („európai") kultúrát teremteni.


Egyszerre kellett államot szervezni, törvényt alkotni és rendet teremteni. Időnként tűzzel és vassal. De hogyan sikerülhetett mindez ezer éve, az akkori közállapotok mellett? Úgy, Kedves Jelenlévők, hogy az egyik legfontosabb, - ma úgy mondanánk: peremfeltétel - rendelkezésre állt: az uralkodó jelleme szilárd és megkérdőjelezhetetlen volt. Hiteles volt az uralkodó szava és szándéka, hiszen úgy élt, ahogy azt másoknak hirdette. Kiszámítható, kemény és következetes volt. Könyörtelen, de igazságos.


De milyen is volt közelebbről az a király, aki ezer év múlva is példát tud adni? Ismerhetjük törvényeit, könyvek százai mutatják be életét és a kort, amelyben élt. Én azt ajánlom, hogy fiához, Imre herceghez írt intelmeire fordítsuk figyelmünket, amikor a szent király jellemét, uralkodásának lényegét akarjuk megragadni.


Nézzük mit írt István a főemberek és vitézek tiszteletéről: „…senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen".

Tisztelt Jelenlévők!


Ezek a szavak olyan emberi nagyságról, bölcsességről és előrelátásról tanúskodnak, ami ámulatba ejt bennünket 2008-ban is!


Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról a király a következő módon szól: „...fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy”.


Az igazi nagyság így beszél. És István igazi nagyság volt. A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről a következőket mondja: "Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. ....Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. ...Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess, vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Nagyhalászi Ünneplők!


Városunk mai lehetőségei - csökkenő állami juttatások mellett is - hasonlóak egy átlagos magyar településéhez. Élnünk kell vele, de ránk, a város mai vezetésére is érvényes az Istváni intelem, „hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség". Tehát okosan, mértéktartóan, megfontolva kell haladnunk, irányítanunk. A jelenlegi városvezetés erős bizalmat kapott 2006–ban a választóktól. Remélem, tudunk vele élni. Tudjuk: erős bizalomhoz komoly felelősségérzet tartozik.


Igazságos kormányzásra törekszünk, melynek során minden nagyhalászi embernek éreznie kell, hogy a vezetés érte van. A választás során mandátumot szerzett elöljárónak erkölcsösnek és példamutatónak kell lennie.


Igyekszünk intézményeinket jó színvonalon, takarékosan működtetni. Igyekszünk az álláshelyeket megtartani. Igyekszünk a város értékeit gyarapító fejlesztések, beruházások megvalósítására.


Igyekszünk a támogatásokat igazságosan elosztani, kulturális értékeinket megtartani és fejleszteni. Pedig ez nem mindig könnyű. A rosszindulatú hazugságot terjesztő jóakaróink mindent megtesznek, hogy a településünk fejlődése ellenkező irányban induljon tovább.
Nem baj, a kutyák ugatnak, a karaván pedig halad - a mondás szerint is.


Több energia kell ugyan ilyen körülmények között az előre haladáshoz, de elszántak vagyunk, és továbbra is kiállunk a város lakói jogos érdekei mellett. Igyekszünk Istvánról, szent királyunkról példát venni. Tudjuk, hogy még az árnyékába se léphetünk, de már az is felemelő érzés, ha az árnyéka néha ránk vetül.


Kedves Ünneplő Nagyhalásziak!


Adjon az Isten nekünk hitet és békességet. Egy nyugodtabb, rendezettebb jövőbe vetett hitet. Hitet ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni magunknak és utódainknak a jólétet és a békességet. Hitet abban, hogy a határainkon innen és túl élő magyar egymásra talál. Adjon Szent István emléke reményt a békére, adjon reményt a nemzeti büszkeség visszaszerzésére, hiszen van mire büszkének lennünk. Adjon alázatot is, hogy értsük, és értelmezni tudjuk mindazt, ami velünk történik. Adjon kitartást és erőt a változtatáshoz. És adjon türelmet, hogy ne ellenségként tekintsünk politikai ellenfeleinkre és mindazokra, akik a dolgokat másként látják, másként értékelik.


Szent István napján további bensőséges ünneplést kívánok minden kedves nagyhalászi embernek!

Köszönöm, hogy meghallgattak!      

 

- Bacskai János -