2007-ben megkapta Nagyhalász Város Kiváló Közalkalmazottja-címet.

Ignáth Ágnes


további portrék:

Sebestyén Tímea
dr. Pásztor Edit
Hegedűs János
Horváth Pál
Kormány László

 

Interjú Ignáth Ágnessel

Mint azt a Nagyhalászi Hírekben is olvashattuk, a helyi könyvtár dolgozója, Ignáth Ágnes január elsejétől nyugdíjba vonul. Ennek örömére - már amennyire vidám az a tény, ha elérjük a nyugdíjkorhatárt - afféle búcsúinterjút készítettünk vele. Egy fagyos, zimankós téli reggelen kerestük fel, amikor éppen olyan volt a kinti hőmérséklet, amit csakis egy meleg szobában, kézben egy izgalmas-érdekes könyvvel (netán az élvezetek csimborasszójaként megspékelve némi forralt borral) lehet elviselni, amint ugye az József Attila óta köztudott.

"Nagyhalászban születtem, s tisztes szegénységben éltünk - kezdte a visszaemlékezést mindenki Ági nénije. - Édesanyám mindig többet szeretett volna adni, mint amennyit az addigi lehetőségek kínáltak, ezt nagyon becsültem benne. Annak idején mi is földes szobában laktunk, de édesanyám nem érte be annyival, mint más, hogy simán felmázolja a padlót, ő szőnyeget festett a szoba közepére. A házhelyen laktunk, s amikor általános iskolás voltam, az a településrész még nem volt villamosítva, csak középiskolás koromban tanulhattam villanyfény mellett. Amikor a villamosítás elérte a községnek azt a részét is, a mi házunkba hozták be először az áramot, s a szüleim már előtte megvették a TV-t, a mosógépet és a rádiót. Sőt, az egész házhelyen a miénk volt az első televízió: a szomszédok esténként nálunk gyülekeztek, hogy együtt nézze meg a fél utca az aznapi műsort. Egyébként édesapám csinált egy magas állványt a „képdoboznak”, hogy ne takarják el egymás elől az emberek a képernyőt. Ő maga ingázó munkás volt, kéthetente jött haza, a hétfő hajnali vonattal utazott vissza. Ma is előttem van, ahogy vasárnap este megpróbál elaludni, miközben a fél házhely körülötte ült s nézte a TV-t…"

Hogyan került Ági néni a könyvtárosi pályára?

"Ibrányba jártam középiskolába, ide a szomszédba. Mi voltunk a harmadik évfolyam a gimnázium történetében, így még az ottani általános iskolában kezdtük meg tanulmányainkat, mert a jelenlegi épület még nem készült el. Érettségi után jelentkeztem a főiskolára magyar-orosz szakra, ám fél pont híján nem vettek fel. Ezután nekiálltam megkeresni a helyem az Életben, s már elkezdődött a tanév, amikor szóltak, hogy lenne-e kedvem tanítani képesítés nélküli tanárként, Laskodon. Itt két évig dolgoztam, majd Ramocsaházán töltöttem el egy tanévet."

Festménykiállításon.   Szavalóversenyen a Művelődési Házban.  

Az messze van Nagyhalásztól.

"Otthagytam a tanítást, férjhez mentem, gyereket szültem, elváltam, hazaköltöztem - mindezt három éven belül. Amikor a fiam kétéves volt, munkahely után néztem, s amikor meghallottam, hogy a helyi könyvtáros, Gáspárné Asztalos Ibolya elköltözik, jelentkeztem az állásra. Mivel más nem pályázott, meg is kaptam, s 1975. február 1-jén megkezdtem könyvtárosi tevékenységemet. Azzal a feltétellel vettek fel, hogy szakirányú végzettséget kell szereznem. Debrecenbe, a tanítóképző főiskola népművelő-könyvtáros szakára jelentkeztem, s fel is vettek. Igencsak kellett teperni, hogy bennmaradjunk, ugyanis mi voltunk az utolsó évfolyam ezen a szakon, így nem lett volna hová visszabukni! Így indult könyvtárosi életem, s 2008. január 1-jén fejeződött be. Nagyhalászból, Nagyhalászban."

Akkoriban hol állt a könyvtár épülete?

"Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy a Művelődési Ház mellett, a mostani fagyizó mellett feküdt egy hosszú épület, mellette a vasas bolt. Ez utóbbival egy közös udvarban helyezkedett el a könyvtár. Akkoriban még egyedül dolgoztam, a leltári szám tízezres volt, de a valós állomány úgy hétezer körül járhatott. Az egyterű helyiségben álltak a polcok, a kölcsönzésen kívül más szolgáltatással - nem úgy, mint most - nem rendelkeztünk."

1993: a sarmaságiakkal egy sárospataki kiránduláson.  1993: a Nagyhalászért Alapítvány egy bálján, ruhatárosként.  1986, Lőrincz L. László látogatása

Mi állt annak idején a kölcsönzési lista élén? Marx? Engels?

"Természetesen ilyenek is voltak - mosolyodik el. - Nagyon sok gyermekolvasó volt, a lányok a Pettyes-csíkos könyveket, a fiúk a Delfin-könyveket falták. Akkoriban mindenki többet olvasott, a felnőttek is. De az egy más világ volt! Amikor átköltöztünk a jelenlegi épületbe, a Zsákgyár dolgozói segítettek összecsomagolni a könyveket, amiket a gyár járműveivel szállítottak el. Ez a 80-as évek elején történt. Gulyás Ferenc édesapja, a település párttitkára, majd ÁFÉSZ-elnök és tanácstag azt mondta, hogy ha már van egy szép épülete a könyvtárnak, videólejátszót is kellene venni. Én már egy fekete-fehér TV-vel is elégedett lettem volna, de kaptunk egy színeset a videó mellé, sőt, lemezjátszót is. Nem beszélve a későbbi számítógépekről…
Hihetetlennek tűnt akkoriban, hogy az elektronikus dolgok milyen népszerűek, egyáltalán elérhetőek és természetes dolgok lesznek.
A legnépszerűbb írók egyébként Moldova György, Jókai Mór és Verne Gyula voltak, de az útleírásokat, útikönyveket is sokan olvasták - ma már hónapszámra sem visznek ki ilyeneket."

Akkoriban népszerűek voltak az író-olvasó találkozók is. A könyvtárnak kik voltak a leghíresebb vendégei?

"Ratkó József és Szécsy Margit költők, Szentiványi Jenő gyermekíró, Budai Ilona népdalénekes és a ma is igen "divatos" Lőrincz L. László, azaz Leslie L. Lawrence. Utóbbi kapcsán a fiam azóta is emlegeti, hogy az író, mint saját műveinek főszereplője egy daliás, macsós férfi, míg a valóságban éppen ennek ellentétje. Anno a megyei könyvtár szervezte le s finanszírozta a látogatásokat, a helyi könyvtárosnak csak a közönséget kellett biztosítania. A rendszerváltás után ez is megszűnt, napjainkban egy könyvtár anyagi helyzete miatt képtelen magának ezt megengedni."

Manapság milyen könyvekre kíváncsiak az emberek?

"Verset egyre kevesebben olvasnak, csak akiknek muszáj… A legnépszerűbb írók: Danielle Steel, Stephen King, Nora Roberts. Ők mind-mind lektűrszerzők, de ez nem baj, legalább olvassák őket s nem a TV-t bámulják..."

A '80-as években egy képkiállítás megnyitóján Szarka Lászlóval és Hegedűs Mihálynéval.  A '70-es évek végén társadalmi munkában, a gyári pálya öltözőjénél.  2007: Orosz Károlytól vette át a Kiváló Közalkalmazotti címet.

Bizony, a szórakoztatóelektronika már kenterbe verte a könyvet...

"A "mindenáron könyvet az emberek kezébe"-mániámmal kisebbségbe szorultam, a világ afelé halad, hogy a számítógép mindent pótolni fog. De azt az érzést, amikor az ember egy új könyvet a kezébe vesz, az izgalmat, az illatát nem lehet visszaadni. A szép képeket, a várakozást, hogy a következő oldalon mit találok, a legmodernebb PC sem feledtetheti."

Bár a könyvek illata sem olyan már, mint régen!

"Mert már újrahasznosított papírból nyomják őket, nem érezzük rajta a cellulóz, a fa illatát. A számítógép használatát egyébként elfogadom, például szakkönyvek esetén: egy tanulmányhoz hamarabb hozzá lehet jutni az Interneten, mint nyomtatott formában, hiszen mire egy könyvben megjelenik, már el is avult némely dolog. Ám verset, regényt, szépirodalmat csakis könyv formájában tudok elképzelni."

Kedvenc könyve?

"A Csendes Don. Hogy miért? Mert szép!"

Mivel tölti majd a nyugdíjasnapokat?

"Várom már a tavaszt, megyek kertészkedni. Igaz, gyümölcsfáim már nincsenek, de ott a ház körüli kert, díszfák, cserjék, bokrok, egynyári virágok. Nyírom a füvet, locsolgatom a virágokat, amíg meg nem unom. Ha már nagyon süt majd a Nap, akkor olvasgatok a hűvösben!"

 

- Bacskai János -