Hajrá, magyarok, de csak 50-nel!



 

50-es tábla-mizéria

2007. 04. 22.

Még a legélesebb szemű autósok is sokszor figyelmen kívül hagyták a múlt héten kihelyezett 50-es táblákat Kecskésen és Homoktanyán - na ja, nagy úr a megszokás.

Még mielőtt nekiállnánk reflexből szidni a Szentséges Közútkezelőt, ne feledjük, hogy az ott lakók néha három percet is álldogáltak a buszról való leszállás után az úttest tetszőleges oldalán, mire át tudtak kelni a másikra.

 

Mégis.

 

A magyar útkaparókról mindent elmond, hogy ha egy útszakasz felénk kátyússá válik - ami, valljuk meg, megesik néhanapján - akkor először kitesznek egy rossz minőségű burkolatot jelző táblát, hogy aki a nem hisz a szemének, meg az autó futóműve és az autó műszerfala felől érkező zajoknak, az biztos legyen benne - bezonyisten!, rossz az út.

 

Nagyhalász külterületére is kitehettek volna egy-négy zebrát a megfelelő sárga villogókkal, mint például Ibrányban, vagy gyalogosjelző táblákat kombinálhattak volna felfestett átkelőhellyel, mit oly' sok más szerencsésebb helyen. Persze elhiszem, hogy a világ legdrágább autópályái mellett (az árakat egyébként Kóka jelentősen lefaragta azóta, csak ezt senki nem meri emlegetni mostanában) nem maradt elegendő pénz a nagyhalászi kifalusiak számára. Megértem én, de hát mit szólna hozzá a mélyen tisztelt Magyar Államkincstár és az APEH, ha a homoktanyasiak bejelentenék, hogy a váratlan hóvégi kiadások és egyéb számlák miatt nem maradt elegendő forrásuk a kirótt adó és egyéb aljasságok befizetésére, várjon a t. magyar állam türelemmel, és amúgy is fel a fejjel, mert majd dől a 8 000 milliárd az EU-ból, pályázzon arra Szent Hivatal, ne a mi adóforintjainkra.

 

 

Egyébként - elfeledve, de nem megengedve azt, hogy a táblák több helyen lakatlan területeket "védenek", talán a dús útmenti növényzet lelki világát szem előtt tartva - még a Korányi úton is belenyugodtak a szakértők egy 60-as a táblába, pedig arrafelé sem kicsi a forgalom, sőt, egyes, meg nem erősített hírek szerint az ott lakók is két lábbal közlekednek, egyiket kissé harántirány a másik elé rakva képezőleg a Föld felszínével többnyire párhuzamos előre irányuló mozgást.

 

Vagy már a Közútnál is hallották Bankus Zsuzsanna elmélkedését városunk elöregedéséről, s mivel a nyugdíjasok némileg lassabban cikáznak a kocsik előtt fiatalabb honpolgárainknál, nekik jár némi előny? (Ennyit a természetes szelekcióról.) Egyébként nemrégiben a HVG egy tanulságos cikket írt a közúti forgalom menedzseléséről, s abban az állt, hogy ha növelni akarják egy útszakasz áteresztő épességét, akkor csökkenteni kell a forgalmat, hiszen akkor rövidebb követési távolságot tartanak az autók, s szépen libasorban követik egymást. Ennek megfelelően nem elképzelhetetlen, hogy ha az autók betartják a szabályt, nálunk is szépen bevárják egymást az 50-nek és környékének köszönhetően, azaz két libasort is ki kell várnia ezentúl szegény gyalogosnak az eddigi magányos 90-esek helyett...

 

Sőt, Budapesten, a nagyobb körutakon 70-nel lehet repeszteni - pedig előfordulhat ám, hogy pl. a Hungária krt.-n is laknak annyian, mint nálunk az út mentén. Igaz, akkor lámpákat kellene idehozni Nagyhalászba és egyéb fárasztó tevékenységeket elvégezni, szóval ennek sincs reális esélye.

 

Mivel egyes rosszindulatú pletykák szerint, amit egyébként el nem tudok hinni, a magyar útépítéseken a rosszul fizetett munkásoktól bármit be lehet szerezni pár ezresért vagy néhány liter pálinkáért - geoszigetelést, kavicsot, gázolajat, sőt, még gépalkatrészeket is! - talán minden arra haladó bosszankodó halászi autós bedobhatna egy oda s vissza kihelyezett bitangkasszába egy százast, s akkor egy hónap alatt meg tudnánk vásárolni a lámpákat meg a festéket a zebrákhoz. Persze, csakis akkor, ha igazak ezek fenti a rosszmájú megállapítások.

 

Kétségtelen, sok baleset oka a gyorshajtás.

 

Egyébként az is elképzelhető, hogy egy múlt heti munkálat miatt tették ki a táblákat, csak ottfelejtették őket - aki járt már az egyébként tényleg európai színvonalúra sikeredett 4-es főúton, még ma is találkozhat nyílegyenes, több kilométeres szakaszokon 40-es és 60-as táblákkal, amik védik a hatalmas nagy semmit, de az igen nagy hatékonysággal! Budaörsön már turistalátványosság az a vasúti átkelő, amitől jobbra és balra véglegesen felszedték a síneket, de ott a tábla és a lámpa, sőt büntetnek is a rendőrök, ha nem lassítunk le a KRESZ által előírt mértékre! Van is rend ebben a k.. kedves kis országban!

 

A Közút amúgy sem egy kapkodó szervezet: Bujon például több mint egy éve kiáll egy hosszú és éles vasdarab a hídból, ám az állam által fényűzően megfizetett ingyenélők semmit sem csináltak, csak kijöttek és lefényképezték, hogy tényleg kiáll egy hosszú és balesetveszélyes vasdarab a hídból. Attól tartok, az évtizedes eljárások miatt is hamarabb avatják szentté II. János Pált, mint eltakarítják majd a "Vas és acél országa" utolsó darabkáját.

 

Apropó, táblák! Kossuth közi házunk elé nyáron kitettek egy 20-as táblát, de hogy miért éppen oda s nem a forgalom szerint első ház elé, az rejtély marad akkor is, amikor már készen lesz a Földet a Marssal összekötő műút (amiből megint jó sok "nyílt napot tartó" magyar biztonsági őr és külföldi, mindenféle pártpénztárosokkal napi kapcsolatot ápoló multi meg fog gazdagodni). A tábla párját egyébként 50 méterre ásták le tőle, ellenkező irányban - ám teljesen feleslegesen, hiszen eddig is minden normális ember 20-szal zötykölődött, ugyanis a Kossuth köz végén akkora nyomvályút véstek ki a teherautók és buszok, hogy a szomszédokkal esténként kiülünk a kerítés elé, és röhögünk azon, hogy az 50-70-nel ott átrobogó eszetlen autósok hol az alvázukat horpasztják meg, hol kipufogódubjukat hagyják el.

 

Szóval, a sebességkorlátozó táblát az egy egyik munkás - minden bizonnyal nyári gyakorlaton lévő agysebész vagy atomfizikus egyetemista - éppen a kerítésünk mellé, a járda közepére ásta le. Szerencsére nem túl mélyen, mert mivel sem gyalog nem lehetett tőle közlekedni, sem autóval parkolni saját házunk előtt, kiástam és hozzádrótoztam a közeli villanyoszlophoz. Hogy mi a tanulság? (Azon kívül, hogy a másik táblát gyorsan ellopta egy ügyes kezű alumónium-újrahasznosító ökotolvaj, az én kis kezeimmel és dróttal odakötözött táblácska pedig ott figyel ma is az ablakom előtt.) Mindössze annyi, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartatnak belőle, azaz az utcánkon a kutya nem tartja be a sebességhatárt, hiszen utoljára akkor láttak felénk (közlekedési) rendőrnek minősülő személyt, amikor annak fejfedőjén még kakastoll díszelgett.

 

Attól tartok, a nem túl életszerűen kihelyezett homoktanyasi és kecskési tábláknak is ez lesz a sorsa - jó esetben ellopják őket, rossz esetben senki sem fogja betartani az 50-et, főleg hajnalban vagy este nem - de lesz néhány szerencsétlen, akit a havonta egyszer oda kiólálkodó traffipax majd jól megbüntet, a többi 5000 autós meg röhög egymás markába.

- írta: Bacskai János -