Szebb tavaszra vár a Kató-legénység

Nem a legjobban sikerült a nagyhalászi futballcsapat őszi idénye, amelyen igencsak meglátszott a hazai pálya hiánya.

Kató István (forrás: ibrany.hu)



Az általános pénzhiány rányomta bélyegét a főként az önkormányzat által fenntartott nagyhalászi futballcsapat életére is, hiszen immáron nem az aranyéremért, hanem a bennmaradásért harcolnak a felnőttek a megyei I. osztályban.

Az elmúlt idényben a korábbiakhoz képest töredékére csökkentett költségvetésből Németh Károly csodát művelt választottjaival, de látva a kialakult helyzetet a keret nagy részével együtt távozott (ma már az NB II-es Nyíregyháza edzője a remek szakember). Utóda, Németh Zoltán viszont nem tudta a maga képére formálni a keretet, és több kellemetlen pofonba is beleszaladt a csapat, így ősszel lemondott, hogy újra a csapatkapitány Kelemen Róbert ugorjon be „tűzoltónak” a végleges megoldás, Kató István megtalálásáig. Ne feledjük, Németh Zoltánnak már csak azért sem volt könnyű dolga, mert az öltöző felújítása miatt otthonában egyetlen egyszer sem lépett pályára a csapat, legjobb esetben is Ibrányban vagy Kótajban vívhatott „hazai” bajnokit. A két városnak ezúton is köszönetét fejezi ki a vezetőség, hogy lehetőséget biztosítottak a pontszerzésre.


Katt ide az öltöző és a lelátó felújításáról készült galéria eléréséhez!


Az 1961-ben született Kató István neve nem ismeretlen a megyei futballszurkolóknak, hiszen egykoron egy rövid időre az akkori élvonalbeli Nyíregyházi Spartacusban is megfordult, majd az NB II-es Nyírteleki Asztalos SE-ben futballozott, hogy Mezőkövesd érintésével hazaérjen Ibrányba 1980-ban, és innen vonult vissza 2005-ben.

Hogyan került Nagyhalászba?
Ibrányban a 2011 közepén érkezett új vezetőség másként képzelte el a jövőt, nem velem. Szerencsémre nem sokkal ezután egy véletlennek köszönhetően találkoztam Albók Lajossal, a nagyhalászi szakosztályvezetővel, aki megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem itt dolgozni. Másnap felhívtak a vezetők is, majd megnéztem a csapatot Rakamazon, azután a következő héten már én tartottam nekik a tréningeket.

Hogyan értékeli az őszi mérkőzéseket?
Hat mérkőzés jutott nekem, ezen felemásan szerepeltünk. Az első három találkozót elveszítettük, ennyi idő kellett, hogy megismerjem a fiúkat, a másik három bajnokin aztán megvertük Balkányt, Gyulaházát és Nyírcsaholyt. Húzóembereink ekkor Vatai Pál, Kiss István és Birovecz János voltak, de a többiek is becsülettel tették a dolgukat.

Mit vár a jelenleg a 14. helyezett csapat tavaszától?
Úgy érzem, egy jó felkészüléssel a mezőny első felében tudunk végezni, és ki tudjuk harcolni a bennmaradást. Remek teljesítmény lenne ettől az állománytól – különösen a kényszer szülte, mostoha körülményeket tekintve –, ha az első tízben végeznénk.


BŐVEBBEN A HAMAROSAN MEGJELENŐ NAGYHALÁSZI HÍREKBEN!


A megyei I. őszi végeredménye:

 
1. Nagyszekeres 15 12 – 3 38–13 36
 2. Nyírmada 15 9 2 4 38–22 29
 3. Tiszavasvári 15 9 2 4 24–17 29
 4. Rakamaz 15 8 2 5 27–16 26
 5. Mándok 15 8 2 5 27–19 26
 6. Balkány 15 8 1 6 27–20 25
 7. Nyírkarász 15 7 3 5 48–26 24
 8. Szakoly 15 7 2 6 31–32 23
 9. Gyulaháza 15 6 4 5 37–28 22
 10. Mátészalka 15 7 1 7 26–32 22
 11. Fehérgyarmat 15 6 1 8 23–35 19
 12. Nagyhalász 15 5 1 9 15–37 16
 13. Nyírcsaholy 15 4 4 7 34–40 16
 14. Nagykálló 15 4 3 8 18–34 15
 15. Záhony 15 2 2 11 16–39 8
 16. Újfehértó 15 1 4 10 23–42 7
2012.02.13., Bacskai János