PÉCSETT IS LETETTÜK NÉVJEGYÜNKET!

 

„Tanárnő, szerintem anya benyugtatózott” – hangozott el az iskola egyik kisbuszának hátsó sorai között, egy adag Magnézium-csörgéssel háttérzajként. Azt hiszem, nem kell részleteznem, kimondottan nyugodt volt a Pécsre vezető hat órás út. De szép lassan felélénkültünk, és kezdetét vették a Mikor fogjuk mi ezt megemészteni? féle mondatok.

Iskolánkból két csapat juthatott tovább a pécsi országos versenyre a Baptista Szeretetszolgálat Széchenyi István Gimnázium és Általános iskolájába, egy regényolvasó (Szeretünk olvasni!)és egy természettudományos (Kutass velünk!) csapat. Hamar el is váltak útjaink, ugyanis a megnyitó után külön épületben kellett megmutatnunk tudásunkat. A saját csapatom természettudományos versenyen produkált, így egy kémialaborba vezettek minket.

A sok zseninek tűnő, fehérköpenyes egyed olyan teóriákat állított fel bennem, hogy többet nem fogom megnézni a Dexter laboratóriuma című mesét. A kísérletek végrehajtásai még csak-csak sikerültek, de a magyarázatok megfogalmazása olykor gondot jelentett. De legalább már értelmet nyert az, hogy miért is kuncogtak mögöttünk olykor a segítőkémiatanárok. Mindenesetre az összes létező és használható tudást felhasználtuk és a sok feladatlap, kísérlet után elérkezett az, amitől hetek óta tartottunk, pontosabban, amire hetek óta vártunk.

Fel kellett állnunk, és szóban hat bibliai gyümölcsről kellett beszélnünk. Remegő kezekkel mentünk ki a tábla elé, és kezdtünk el beszélni. Azzal a jelmondattal vettem magamon erőt, hogy „úgysem ismernek”, de attól függetlenül háromtagú csapatunkból mindenkinek lezsibbadtak a végére a végtagjai.

Megpróbáltatásaink közepette ugyanúgy küzdött a másik csapat is. Az irodalmi műveket feldolgozó versenyen az eddigi elolvasott könyvek alapján állítottak fel egy afféle kvízjátékot. Nem részletezem, egy Lehet, csak másodikak leszünk!felkiáltásután meg is nyerték a nagyhalásziak ezt a versenyt.

Megelégedve mentünk szállásunkra, a kollégiumba, mivel a természettudományos versenyen 4., az olvasóversenyen 1. helyezést ért el iskolánk. Jutalmainkat, csomagjainkat lepakolva el is kezdődhetett autalomvásárlás. A könyvutalványok beváltására a helyi Árkádba vezetett utunk. Azonban Libri könyvesboltot nem találtunk, így a következő igazán értelmes szuvenírek találtak maguknak gazdát: zokni, kecskés nyomda és nem utolsósorban színes tallu.

Mihelyst megvolt csapatunk teljes egésze, indulhattunk is a városnézésre: 1700 évet utaztunk vissza a múltba. Egy feltárt középkori templom maradványait tekintettük meg, majd káprázatos festményeket láthattunk, később betekinthettünk a siklósi vár falai közé, és a régmúlt emlékeivel minden esetben megismerkedhettünk.

Azt hiszem, ez a két nap örök emléket hagy bennem, és ezt az iskoláknak köszönhetem.

TÓTH FRUZSINA

A két csapat tagjai: Vadász Vivien, Tóth Judit, Szitár Bence, Tóth Fruzsina, Földi Fanni, Hagymási Flóra, felkészítő és kísérő tanáraik Szentirmai Gáborné, Rózsáné Harsányi Irén és Petró Gergely (FOTÓ).

TOVÁBBI KÉPEK ITT!




Az idősek köszöntése

A művelődési házban