DICSÉRET A KISÚJSZÁLLÁSI ZSŰRITŐL ÉS IGAZGATÓTÓL

A nagyhalásziak – mint kiderült – nemcsak a tanulmányi versenyeken, a sakktáblák mellett és a tollaspályán jeleskednek: Kisújszálláson, az I. Baptista Színjátszó találkozón az ún. Kincskeresők Társasága sem hozott szégyent Nagyhalászra.



KATT A KÉPEKRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!

A háromórás úthoz megérte korán kelnünk. Azonban – a kísérő tanárok bánatára – a csapat szemében hajnalban sem volt álom. Végigfecsegtük az utat és volt idő elpróbálni a darabot is. Már olyan biztosak voltunka dolgunkban, hogy felkészítőnk, Szentirmai Gáborné tanárnő kivételével senki sem vitt magával szövegkönyvet. A Kincskeresőkkel – megmutatván, hogy bolondság nélkül nem élet az élet – első irányunk a Lidl volt. Hagymával, kenyérrel és szalonnával értünk a kisújszállási művelődési házba, ahol egyből észrevettük, hogy a rendezvény szervezői is vártak minket étellel...

A szórakozás mellett egy piciny feszültség sem volt bennünk. A visszaérkezésünk után el is kezdődtek az előadások. A műsorlistán mi álltunk az utolsó helyen a Gyere haza Mikkamakka című szerepjátékkal. Igaz, nem tudtunk végignézni minden előadást, de akárhányat láttunk, mindegyikhez volt valami hozzászólásunk, és általában a „Hű, de ügyesek!” megjegyzés csúszott ki a szánkon. De még mindig nem izgultunk, pedig nem is tudtuk, hogy nem versenyen veszünk részt, ugyanis nem lettek díjazva az előadások. De sok-sok várakozás után végül ránk került a sor.

Berendeztük a színpadot, és már el is indult a kezdő zene a műsorunkhoz, de ekkor azt vettük észre, hogy a kisújszállási színpad kisebb a megszokottnál, így gyorsan át kellett rendezni... kétszer. Amikor még így sem volt megfelelő, akkor kezdtünk csak igazán izgulni. Nagy küszködés után végül rendbe tettünk mindent, egy jelmez-igazítás, egy-egy biztató ölelés és el is kezdődött újból a zene. A zene közben elcsöndesedtek a nézők is, mi pedig egymás kezét szorongatva, helyünket elfoglalva vártuk, hogy kihúzódjon a függöny.



És akkor elkezdődött a műsor. Figyeltünk egymásra és tudomást sem vettünk arról, hogy videóznak minket, még az egyik zsűritag (!) is. Kicsit halkan és félve kezdtük az előadást, de a végére olyan volt mintha, csak a tervéremmel beszélgetnék a szobámban, és gondolkodnom sem kell a mondanivalómon. Egyszerűen élveztük azt, amit csinálunk, és ez az eredményeken is meglátszott. A fellépés után mindenki fülig érő szájjal ment le a színpadról és alig vártuk, hogy a délután programokhoz kezdhessünk, amit Kisújszállás külön a vendégeknek állított össze. Egy feladatsor kitöltése volt a feladat, és miközben azzal kapcsolatban jártunk a várost, több mellettünk elsétáló kisújszállási is megjegyezte, hogy „Ezek se idevalók...!”.

Talán a kettes sorban, fegyelmezetten sétáló társaság tettette ezt az észrevételt, vagy a furcsa öltözetünk: ugyanis jelmezünkben maradtunk.

A feladatlap kitöltésében nem jártunk sok sikerrel, de ez volt a legkevesebb, minket csak az előadásunkkal kapcsolatos kritikák érdekeltek abban a pillanatban.

Felkészítő tanárnőnk szerint eddigi legjobb előadásunk volt, a zsűri szerint meg nagyszerű volt, csak bár ne álltunk volna annyira hátul. De biztos nem volt nagy probléma, ugyanis a kisújszállási igazgató felhívta Petró László nagyhalászi igazgatónkat és közölte vele, hogy ő még ilyen fantasztikus műsort nem látott. Hitetlenkedve hallgattuk e telefonhívásról másnap Szentirmai Gáborné tanárnőt, akinek fáradságos munkája megérte, hiszen egy újabb tehetséges csapat mutathatta be magát a nagyhalásziak közül.



TÓTH FRUZSINA


VÁROSREHABILITÁCIÓ

Közel 400 millió forintos pályázatot nyert városunk, sok minden épülhet Nagyhalászban.


GALÉRIÁK

további képgalériák
Október 23.

A koszorúzás képei

Cinkeavató

Beavatták a felsősöket az iskolában

Csibeavató

Az elsős iskolások próbatételei

Az idősek köszöntése

A művelődési házban