VISSZAVONULT A GÓLLÖVŐ-LEGENDA, KELEMEN RÓBERT

Búcsúzik a „félezredes”, Kelemen Róbert. Több mint félezer mérkőzés és több mint 300 gól után szögre akasztja cipőjét a legendás futballista.
Földi József után újabb neves halászi játékos vonult vissza.

„Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk./Az éjtől reggel, a nappaltól este,/A csöndtől, mikor hang zavarta fel,/A hangtól, mikor csendbe halkul el – mondja a költő, aki aligha szerette a labdarúgást, mert akkor biztosan hozzátette volna: a remek futballistáktól pedig az idény végén búcsúzkodunk általában. Így teszünk mi is, hiszen szögre akasztja cipőjét 2013 júniusának első napján Kelemen Róbert, minden idők egyik leggólerősebb nagyhalászi támadója.

Az 1972-ben született Kelemen Róbert a helyi általános iskolában ismerkedett meg a futball alapjaival, első edzői Hegedűs János és Katona István voltak. Az akkoriban még hosszú szőke hajjal száguldozó csatár 16 évesen került fel a nagycsapathoz az 1980-as évek végén, és 1989-ben már a kezdő tagja volt, olyan társak mellett, mint testvére, Kelemen Zoltán, Hegyes József, Kardellás József, Tátrai Ferenc vagy Csombók Csaba. Megyei I-es bajnokságot nyert az a csapat, majd ki is esett nemsokára az NB III-ból (ahol hősünk mindössze kilenc percet játszott, mert első bajnokiján nagyon súlyos térdsérülést szenvedett, rá is ment a teljes idénye), de ezek után következtek Kelemen Róbert legszebb évei, amikor nem az számított hírnek, hogy gólt lőtt, hanem az volt a hírérték, ha csak egyszer talált be az ellenfelek hálójába. 1996 és 2000 között egy ideig azonban nem a halászi szurkolókat boldogította, mert a rendezetlenné váló viszonyok miatt átette székhelyét Gávavencsellőre, amelynek színeiben azonnal megnyerte a megye II-es bajnokságot (ez volt első és utolsó idénye a másodosztályban), majd a megye I-ben gólkirály és az év játékosa lett.

Miután hazahozta a szíve, tovább termelte a gólokat, rendre húsz találat fölött zárva idényenként. Összességében félezernél is mérkőzést játszott szülővárosa színeiben, háromszáznál is több gólt lőve – nincsenek pontos kimutatásaink az összes valaha élt nagyhalászi gólvágóról, de az biztos, hogy Kelemen Róbert statisztikái a legjobbak közé tartoznak, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő minden idők egyik legjobb halászi csatára.

Pontosabban minden idők egyik legjobb halászi labdarúgója, mert 2008 körül sérülések miatt hátrament egy alkalommal kisegíteni a hátvédsorba, ahol rutinjának, helyezkedési érzékének köszönhetően megragadt, és védőként is kiemelkedően teljesített. No és gólerősen, hiszen szögletek után, 11-esekből vagy szabadrúgásokból tovább bosszantotta az ellen kapusait. Keménysége, elszántsága, lelkesedése, fineszes futballja miatt bátran állíthatjuk őt példaképnek utódai elé – már csak azért is, mert bizony az utódok hozzáállása megannyi kívánnivalót hagy maga után.

Utolsó idényében ismét csatárként szerepelt, igyekezett átadni tudását a fiataloknak, Balázs Krisztiánnak, Kurucz Tamásnak és Gurcsák Attilának. Elérkezett számára a búcsú, és noha pár éve játékos-edzőként már megmutatta tudását, de most nem szeretne edzőként dolgozni. Legalábbis egyelőre, mert az biztos, hogy nagy hiba lenne az ő rutinját, tapasztalatait parlagon hagyni.

„Hogy mi a kedvenc pillanatom karrierem során? Amikor bajnokságot nyertünk, természetesen, de az is igaz, hogy egy idő után azt is értékeli az ember, ha egyáltalán pályára tud lépni. Minden idényem szép emlék, a mostanit azonban elcsúfítja sajnos a kiesés” –
nyilatkozta utolsó mérkőzés előtt.

Köszönjük a mérkőzéseket, a gólokat, a gólpasszokat, a harcos szereléseket – ég veled, kapitány!

 

Ki volt a kedvenc edződ? Szinte az összessel kijöttem, nem tudnék egyet kiemelni közülük.

Kedvenc játékostársad? 
A testvérem, Zoli, vele nagyon szerettem együtt futballozni.

Kedvenc gólom? Inkább az okos gólokat szerettem, meg egy csatárnak mindegy is, hogy milyen gólt rúgjon, a lényeg az, hogy gólt rúgjon. De egyszer a veretlen Biri ellen győztes gólt rúgtam, Biri ki sem kapott mástól abban a bajnokságban. Még a gyári pályán játszottunk ellenük, és a félpályánál álltam szinte, a két kispad között, a jobb oldalon, amikor észrevetettem, hogy kint áll az ellenfél kapusa, és átemeltem fölötte a labdát.


Bacskai János