AZ ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN |
| Mint minden évben, az idén is könyörtelenül beköszöntött a szeptember. Bár az időjárás még a nyarat idézi, a fecskék készülődése már az őszt készíti elő. Szeptember elseje a tanköteles korúaknak és a pedagógusoknak egyaránt az iskola kezdetét jelenti.
|
Biztosan vannak még sokan, akik szívesebben játszanának, pihennének otthon, de bízom abban, hogy jó néhányan vannak azok is, akik már nagyon várták az első becsengetést. Valószínűleg az elsősök készültek a legnagyobb izgalommal erre a nagy napra: először ülnek iskolapadban, hogy elmélyüljenek a betűk, számok és egyéb tudományok világában. Hadd nyugtassak meg mindenkit: mi elsős tanító nénik is nagyon izgatottan vártuk az iskola legfiatalabb diákjait.
A szaknyelv úgy mondja ez a beszoktatás időszaka: azon vagyunk, hogy megkönnyítsük az átmenetet az óvoda és az iskola között. A szülők és a gyerekek előtt ismertettük az általános tudnivalókat, majd rövid – néhol könnyes – búcsú következett és megkezdődött a „tanítás”. Ami természetesen először bemutatkozással kezdődött, ehhez egy plüss mosolygó napocska bábot hívtunk segítségül, hogy a félénkebb gyermekek is könnyebben megnyíljanak. Felidéztünk az oviban tanultak közül néhány mondókát, éneket, de már tanultunk is újakat. Bejártuk a művelődési házat kívül-belül majd rajzkészségüket mutathatták meg a gyermekek meseillusztráció formájában. Ezután a nagyobb próbatétel következett, amikor megtanultuk milyen az önkiszolgáló étkezés az iskolában. Mindenkinek elmondtuk, megmutattuk a teendőket, ennek meg is lett az eredménye: csak egy pohár tört el. Kattintson a képre a galéria eléréshez! Ebéd után játszottunk egy jót, majd közkívánatra matematika feladatok megoldása következett. Észre sem vettük és már fél négy volt, a szülők érdeklődve kérdezték csemetéiket: milyen volt az első nap? Milyen is volt? A nap végére nagyon elfáradtunk – valószínűleg a tanítványaink is. Többször elhangzott az „óvó néni, figyelj csak” kérés, amire mindig mosolyognom kell: a teremben 23 óvodás ül, akiket Fábián Sándorné Zsuzsa kolléganőmmel mi fogunk megtanítani írni, olvasni, számolni. Sok-sok értelmes gyermek, megannyi ígéretes tehetség, akik remélem, sokra viszik majd. Amikor egy ilyen fárasztó nap után elsőben tanító kollégáimmal - Lippainé Kósa Mária, Feketéné Ádám Judit, Gönczi Béláné - leülünk egy kicsit beszélgetni és felemlegetjük korábbi tanítványainkat, akikből mérnök, meteorológus, pedagógus vagy épp ügyes szakmunkás lett, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk: ezért érdemes ezen a pályán maradni. Hiszen mi fogtuk a kezüket az első betűk írásánál, mi tanítottuk meg az ujjacskáikon számolni őket. Milyen volt az első nap? Nehéz, de éppen ez benne az utánozhatatlanul szép…
|
| Írta: Ujhelyiné Magyari Zsuzsanna. Fényképek és videó: Bacskai János. |
