AZ ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN

Mint minden évben, az idén is könyörtelenül beköszöntött a szeptember. Bár az időjárás még a nyarat idézi, a fecskék készülődése már az őszt készíti elő. Szeptember elseje a tanköteles korúaknak és a pedagógusoknak egyaránt az iskola kezdetét jelenti.

 

Biztosan vannak még sokan, akik szívesebben játszanának, pihennének otthon, de bízom abban, hogy jó néhányan vannak azok is, akik már nagyon várták az első becsengetést. Valószínűleg az elsősök készültek a legnagyobb izgalommal erre a nagy napra: először ülnek iskolapadban, hogy elmélyüljenek a betűk, számok és egyéb tudományok világában. Hadd nyugtassak meg mindenkit: mi elsős tanító nénik is nagyon izgatottan vártuk az iskola legfiatalabb diákjait.

A szaknyelv úgy mondja ez a beszoktatás időszaka: azon vagyunk, hogy megkönnyítsük az átmenetet az óvoda és az iskola között. A szülők és a gyerekek előtt ismertettük az általános tudnivalókat, majd rövid – néhol könnyes – búcsú következett és megkezdődött a „tanítás”. Ami természetesen először bemutatkozással kezdődött, ehhez egy plüss mosolygó napocska bábot hívtunk segítségül, hogy a félénkebb gyermekek is könnyebben megnyíljanak. Felidéztünk az oviban tanultak közül néhány mondókát, éneket, de már tanultunk is újakat. Bejártuk a művelődési házat kívül-belül majd rajzkészségüket mutathatták meg a gyermekek meseillusztráció formájában. Ezután a nagyobb próbatétel következett, amikor megtanultuk milyen az önkiszolgáló étkezés az iskolában. Mindenkinek elmondtuk, megmutattuk a teendőket, ennek meg is lett az eredménye: csak egy pohár tört el.

Kattintson a képre a galéria eléréshez!

Ebéd után játszottunk egy jót, majd közkívánatra matematika feladatok megoldása következett. Észre sem vettük és már fél négy volt, a szülők érdeklődve kérdezték csemetéiket: milyen volt az első nap? Milyen is volt? A nap végére nagyon elfáradtunk – valószínűleg a tanítványaink is. Többször elhangzott az „óvó néni, figyelj csak” kérés, amire mindig mosolyognom kell: a teremben 23 óvodás ül, akiket Fábián Sándorné Zsuzsa kolléganőmmel mi fogunk megtanítani írni, olvasni, számolni. Sok-sok értelmes gyermek, megannyi ígéretes tehetség, akik remélem, sokra viszik majd. Amikor egy ilyen fárasztó nap után elsőben tanító kollégáimmal - Lippainé Kósa Mária, Feketéné Ádám Judit, Gönczi Béláné - leülünk egy kicsit beszélgetni és felemlegetjük korábbi tanítványainkat, akikből mérnök, meteorológus, pedagógus vagy épp ügyes szakmunkás lett, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk: ezért érdemes ezen a pályán maradni. Hiszen mi fogtuk a kezüket az első betűk írásánál, mi tanítottuk meg az ujjacskáikon számolni őket. Milyen volt az első nap? Nehéz, de éppen ez benne az utánozhatatlanul szép…

 

Írta: Ujhelyiné Magyari Zsuzsanna. Fényképek és videó: Bacskai János.