INTERJÚ PETRÓ LÁSZLÓVAL

Új tanév, új remények, újabbnál újabb gondok – írhatjuk le minden szeptemberben, amely hó végén köztudottan még nyílnak a kerti virágok, de állítólag hó takará el a bérci tetőt. És miért tennénk ezt most másképpen? Az első hetek lótása és futása után a nagyhalasz.hu interjúvégre fogta Petró Lászlót, az egykori Csuha Antal Általános Iskola igazgatóját.

 

„Hozzánk került a Zeneiskola is a nagyhalászi képviselő-testület döntése alapján, és az iskola neve is megváltozott így, Csuha Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményre – kezdte felsorolni az elmaradhatatlan nyári változásokat Petró László. – Az első és a második osztályokban beépített mozgáskultúra név alatt néptánc, népi játékok tantárgyakkal gazdagodott tantervünk, ez később alapja lesz a művészeti oktatásnak, gondolok itt a nép-, modern és kortárstáncra. A zeneiskola várja a minősítést, de addig sem unatkoznak: szeptember 18-án Királyhelmecen lépnek fel a mazsorettek és a fúvósok.”

Fizikai változásokban valósággal bővelkedik az iskola: a fehér, „központi” épületben a balesetveszélyes lépcsőt átépítették, a két technika termet felújították és néhány termet ki is festettek. A sárga iskola valósággal megújult: először új tetőt kapott és a felső szintet is kifestették, majd egy újabb nyertes pályázat és közbeszerzés után az összes nyílászárót kicserélték, a kettes óvodában is, majd szigetelték is az épületet. Ehhez képest valósággal eltörpül, hogy a fehér iskola szemetesének környéke nemsokára szilárd burkolatot kap. A sárga iskolánál az épület újjászületett, ez a környezetét is húzza magával.

„A parkrészen is változtatásra kerül sor: a tujafák helyére sövényt ültetünk, és egy francia kerttípus kerül kialakításra, amely akár egy labirintust is formálhat majd. A fehér iskolánál kiszedjük a tüskés bokrokat, helyükre tujákat és hamisciprusokat ültetünk.”
 
A nyár közepén és végén kezdődött felújítás némi kellemetlenséggel is jár az első hetekben, és bár okozott ez nehézséget a gyerekeknek, szülőknek és a tanároknak, zökkenőmentesre sikeredett a tanévkezdés.

„A tankönyvek megérkeztek és kiosztásra kerültek – tér rá egy megkerülhetetlen témára az igazgató. – Sajnos sok szülő nem vette meg, így kérdésessé vált, hogy gyermekeik hogyan teljesítenek majd? A meg nem vett könyveket már vissza is szállították. Az önkormányzat a rá eső pénzt a tankönyvek árából már átutalta, a rászorulók így megkaphatták munkatankönyveiket, munkafüzeteiket. A polgármester úrral egyeztetve pályáztunk iskolatejre, amelyet szeptember végétől kapnak majd a gyermekek, felváltva tejet és kakaót. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy egyre több gyermeknek ez a tej lesz az első étel, ami aznap reggel a szájába kerül. Örülök, hogy ezzel is hozzájárulhatunk az étkezés megoldásához egyes családoknál.”

A fejlesztések nem érnek véget szeptemberrel: jelenleg is várják a TIOP-os pályázaton nyert interaktív táblát, ezeket még idén leszállítják. Az informatikai pályázaton, amelyet az önkormányzaton keresztül valósítottak meg, a sárga iskolában (most már bézssárga, Happy-kódnévvel) lévő elavult padokat korszerű, állítható alkalmatosságokra cserélik ki, 1.4 millió forint értékben. A maradékból (összesen kétmillió forintot nyertek) a kiírás értelmében szoftvert kell vásárolnia az intézménynek. Nem csak örömteli változásokról számolhatunk azonban be.

„Az iskolai erőszak elkerülése érdekében biztonsági őrök vigyázzák az iskolások nyugalmát. Egyrészt öröm, másrészt sajnálatos. Az iskolabuszon is biztonsági őr teljesít majd szolgálatot.”

A tanári kar is bővült: Hegedűsné Bihari Ágnes, történelem-német szakos tanárral, akit a Munkaügyi Központ segítségével alkalmaz az iskola, akár csak a GYES-en lévő szabadidő-szervező helyettesét, Kulcsár Anettet. Az egészen biztos: az oktatás minőségére idén sem lehet panasz.

„A továbbtanulási arány a környező iskolákhoz – Ibrányt is beleértve! – képest jó, tanulóink bármelyik iskolatípust választották, megállták a helyüket. A tavasszal 66 gyermek felvételizett, 65 sikerrel. A „maradék” egy tanuló egyébként magántanuló volt. Elmondható, hogy az iskolánkból kikerülő tanulók felkészülten kerültek ki tőlünk.”

A megyei „elitiskolákba” tehát szép számban jutottak be a halásziak, 16-an gimnáziumban, 15-en szakközépiskolában, 31-en szakiskolában, ketten speciális középiskolában, egy tanuló az Arany János programban folytatta tanulmányait a most ballagó nyolcadikosok közül.

„Az alsóban továbbra is választható a sporttagozat. Ha ehhez hozzáadjuk a fentieket, akkor érthető, hogy miért is csodálkozom azon, hogy a településről behordják a tanulókat a nyíregyházi iskolákba, ahol nem biztos, hogy a nálunk elérhető lehetőségeket megkapja a gyermek. Ráadásul csak a beutazással napi három órát veszít, amelyből ha csak egy órát a tanulásra fordítana, kimagasló eredményeket érhetne el. Javaslom a szülőknek, hogy nézzék meg a nyíregyházi iskolák továbbtanulási mutatóit, hogy a sokosztályos gimnáziumok elvégzése után hányan lesznek például a Szent Imrébe vagy az Aranyba járók közül főiskolások, egyetemisták?”

Nem lehet megkerülni a kérdést: mekkora feszültséget okoz a nagyhalászi iskolában az etnikai kérdés?

„Nálunk csak tanuló van, nem tartjuk számon a roma és magyar gyerekeket. Úgy gondolom, ezeket az ellentéteket nem a gyerekek generálják, hanem otthon a szülők, a rokonság. Itt együtt játszanak, együtt esznek, együtt követnek el csínyeket. Nem jellemző az ellenségeskedés. Hiszem és tudom, hogy nevelőink jól felkészültek és gyermekszeretők, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szülők elégedetten, nyugodt szívvel hozhassák ide gyermekeiket. Eredményként könyvelem el, hogy Tiszatelekről és Ibrányból is vannak tanulóink.”

Szöveg és fényképek: Bacskai János.