HUSZONHÁROM BÁTOR NAGYHALÁSZI

Nincsenek már példaképek Magyarországon, nincsenek olyanok, akiket tisztelni lehetne – szól a közvélekedés. Mi tagadás, nem sok szentet találni korunkban, példaképekért, olyan emberekért, akikre őszintén felnézhetünk, viszont néha nagyon közelre kell mennünk.

 

A nagyhalászi önkéntes tűzoltók ilyenek, hiszen mindenféle ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak, tesznek a közért, ami valljuk be, nem megszokott dolog.

Fényképezte: Bacskai János„Jelenleg 23 fős a létszámunk, mindenki nagyhalászi nálunk, és mindenki rendelkezik a 40 órás végzettséggel – kezdte az interjút Lisovszki Róbert (képünkön), a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület (ÖTE) vezetője, aki nemrégiben végezte el a középfokú tűzoltó parancsnoki képzést. - Tavaly is ugyanennyien voltunk, de sokan vannak, akik Nagyhalászban vagy Ibrányban elvégzik a már említett képzést, majd jelentkeznek hozzánk. Nagy divat lett mostanában a tűzoltó szakma, sok az ambiciózus fiatal, akik többségének az a vágya, hogy „igazi” tűzoltó legyen. Az új belépők közül tulajdonképpen mindenki ilyen. Munkánk természetesen önkéntes, azaz mindenféle fizetség nélkül végezzük.

A tűzoltók legnagyobb támogatója idén is az önkormányzat volt, de a helyi vállalkozók is sokat segítettek a halászi fiúknak, több-kevesebb pénzzel, ki mennyit engedhet meg magának.

„A legnagyobb bevételi forrásunk az elmúlt három évben az a közel másfél millió forint volt, amelyhez a Magyar Tűzoltó Szövetség éves pályázatain nyertünk. Az első két esztendőben 4-400 ezer forinthoz jutottunk hozzá, ezt technikai fejlesztésekre fordítottuk. Az idén 560 ezer forintot nyertünk, ennek egy jelentősebb részét az IFA tűzoltókocsi felújítására költöttük, amely éppen most műszakizott le.”

Tavaly több komolyabb "tűznél" is helyt kellett állniuk, idén szerencsére nem kellett sűrűn megmutatniuk ez irányú kvalitásaikat.

„Az idén szerencsére sok tűzeset nem volt, a legnehezebb napunkat a június 7-i vihar okozta, amikor fél négy körül elkezdtük az aszfaltot letakarítani a Mága-sornál a ráhullott ágaktól, levelektől, majd áthívtak minket segíteni Kemecsére 3-4 házhoz. Mikor már majdnem odaértünk, szóltak, hogy 11 házról lenne szó, később 39-ről, fél óra múlva már 67-nél jártunk… Egyszóval reggel hét óráig segítettünk a kemecseieknek leszedni a házakról a palát, a cserepet, és lefóliáztuk a tetőket. Nagyhalászban nem volt ekkor a vihar, majd június 10-én már ismét Kemecsének kellett segítenünk, ott töltöttünk egy teljes napot.”

A tarlótüzek idén sem kerülték el városunkat, ezek most főleg Nagyhalász külterületén ütöttek ki. A természet viszont alaposan megdolgoztatta a tűzoltókat.

Katt a képre a galériához! Fotó: Lisovszki Róbert„Június 26-án városunkat is elérte a vihar, főleg a szél okozott nagy károkat. E. Péter autójára, amiben benne ült, például rászakadt a nagyfeszültségű vezeték, és még három helyen történt szakadás. Ilyenkor a helyszínt kell biztosítanunk, amíg ki nem érkeznek ez E-On szakemberei. De távolítottunk el kidőlt fákat az úttestről vagy éppen a házakról, vizet is kellett szivattyúznunk az alacsonyan fekvő házak pincéjéből” – emlékezett vissza interjúalanyunk arra a napra, amikor 12 vonulást teljesíteniük.

A felszereltséggel nincsenek alapvető problémák, sőt, gyakran alig férnek fel a kocsira a tűzoltók a rengeteg eszköz miatt. Egy alapvető dolog viszont hiányzik.

„A legnagyobb gondunk az, hogy nincs egy szertárunk, ahol az IFÁ-t és egyre több eszközünket tároljuk. Télen sajnos nem vagyunk vonuló képesek, hiszen ilyenkor befagy a szivattyúba a víz. Megvannak a terveink a régi szertár felújítására, ígéretet kaptunk a helyi vállalkozóktól, hogy segítenek, és sokan felajánlották munkájukat a felújításhoz. Már csak egy apró dolog hiányzik ahhoz, hogy elkezdjük: a pénz.”

Nagyhalász rendelkezik egy jó pár éve megvásárolt GAZ 66 MIM típusú katonai tűzoltó gépjárművel, amely finoman szólva sincs kihasználva, de a képviselő-testület úgy döntött, hogy nem adja el. Az egyik képviselő szerint a jármű „igen romantikus”, de felújítására, rendbetételére nincs pénzünk. Nem kerülhettük meg, hogy ne kérdezzünk rá az anno sokmillióért vásárolt gép sorsára.

„Megvan még a régi tűzoltókocsi, ott „romantikázik” most is, ahol eddig, és alighanem a következő tíz évben is ott lesz – merengett el a maga stílusában Lisovszki Róbert, majd rögtön vidámabb témakörökbe csapott. - Beszereztünk tagjainknak az egyenpólót, és folyamatosan folyik a gyakorlók beszerzése is. Társadalmi munkában újítottuk fel az IFÁ-nkat, és mi is festettük le. Mindenki tette a dolgát: amihez értett, vagy már látott olyat, hogyan csinálják.”

Az ÖTÉ-s legényeknek idén szerencsére nem kellett árvíz miatt kivonulnunk, ám ennek ellenére sem unatkoztak, még olyankor sem, amikor tűz sincs.

Kattintson a képre a galéria eléréséhez!

„Folyamatosan gyakorlatozunk, bejárjuk a helyi intézményeket, hogy ne baj esetén kelljen keresni, hogy hol van a kapcsoló. Sajnos akadtak balesetek is, Tiszateleken egy halállal végződő szerencsétlenségnél kellett segítenünk, amely lelkileg is próbára tett minket – avatta be a nagyhalasz.hu olvasóit a szakma kevésbé szép pillanataiba a parancsnok, és gyorsan témát is váltott. - Nyírbogdányban részt vettünk a megyei versenyen, amely egyéni és csapatgyakorlatokból, valamint váltófutásból állt. Az első részeknél a verseny során az első három között álltunk, ám sajnos az utolsó szakaszban csúnyán visszaestünk.”

Mi tagadás, nem hétköznapi emberek nem hétköznapi munkát végeztek Nagyhalászban, Nagyhalászért – csakis maximális köszönet és tisztelet járhat érte.

ajánló:

2008-as interjú Lisovszki Róberttel és egyéb linkek
az ÖTE 2008-as beszámolója
ÖTE-ülés (videó)

Írta: Bacskai János. Fényképek: Lisovszki Róbert.