Újra segítettek a nagyhalásziak

 

 

2010. június 4-én reggel érkezett a segítségkérés a Szabolcs Megyei Polgárőrszövetségtől, hogy a már előzetesen felmért polgárőri erők kezdjék meg a felkészülést az indulásra. A pontos úti cél ekkor még nem volt ismert, mert az árvízi helyzet folyamatosan változik.

 A nagyhalászi térség II. régiójában lévő polgárőr egyesületek vezetőinek hívó szavára 52 fő gyűlt össze nagyhalászi polgármesteri hivatal előtt, hogy az érkező buszokkal elindulhassanak a Borsod megyei Ónod településére. Az Ibrány, Tiszatelek, Tiszarád, Buj, Kemecse, Kék és Nagyhalász egyesületek polgárőreiből álló önkéntesek pár órával később megérkeztek Ónodra, ahol a késő esti órákig főleg homokzsákolási feladatokat hajtottak végre.

Ezzel párhuzamosan a Nagyhalászi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjait Szendrőre vezényelték, akik egy nagy teljesítményű szivattyúval és a szükséges védőfelszerelésekkel felmálházott terepjáróval indultak útnak. Az egység megérkezésére az Edelény feletti Szendrő település felét már elárasztotta az árvíz. A „menteni a menthetőt” elv alapján a másnap reggel 7 óráig tartó megfeszített munka eredményeként az ott lakó családdal karöltve sikerült megvédeni egy családi házat a fenyegető Bódva folyótól.

A hazautazás sem volt egyszerű, mert a sorozatos útlezárások miatt csak jelentős kerülőkkel, mintegy 4 órányi autózás után érkeztek vissza Nagyhalászba.

 

Katt a képre a galéria megtekintéséhez!

 

2010.06.07. Fotók és szöveg: Lisovszki Róbert, a II. régió polgárőrségi régiófelelőse, a Nagyhalászi ÖTE parancsnoka
 

 

A köszönet nem is maradt el:

Tisztelt Polgármester Úr/Hölgy!

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a nagyhalászi Önkéntes
Tűzöltóknak, név szerint: Lisovszki Róbertnek, Kelemen Ferencnek,
Pásztor Károlynak, és Oláh Lajosnak, a szendrői árvizben való óriási
segitségükért, önzetlen munkájukért.
Nélkülük sok embert, hatalmas károk értek volna.
Nem kis kihivás, és bátorság volt nekik ilyen messzire eljönni csak
azért hogy másoknak, idegeneknek segitsenek.
Úgy gondoljuk minden Tiszteletet megérdemelnek ezek az emberek.
Kérem továbbitsák nekik a Köszönetünket.

Tisztelettel, és Köszönettel:

Molnár Pál és családja