Anyák Napjára

Ujhelyiné Magyari Zsuzsanna írása


Hogy milyen érzés anyának lenni, akkor értettem meg, amikor első gyermekemet magamhoz ölelhettem. Ő meg nézett rám a gyönyörű kék szemével, cuppogott a meggypiros szájával, és mi gyönyörködtünk a sűrű szőke hajában.

Az első örömhullámot hamar felváltotta az aggódás. Egy ártatlan kis lény, aki tőlem vár segítséget, ha fáj valamije, ha éhes vagy egyszerűen csak fáradt. Mindjárt megértettem, miért aggódott értünk annyit az anyukám, ha betegek voltunk, ha várt haza valamelyikünket. Pedig gyerekként azt hittem, hogy ez olyan felesleges dolog, hát mi baj lehetne?

Aztán mikor anya lettem, szinte belebetegedtem, amikor jöttek a gyermekbetegségek, az első ovis napokon együtt sírtam a lányaimmal; ha valami apró baleset érte őket, nekem jobban fájt, mint nekik. Amikor a gyermekeimre gondolok, mégsem ezek a dolgok jutnak elsőnek eszembe, hanem az, hogy milyen sok örömet okoznak azzal, hogy vannak. Életem két legszebb napja a lányaim születésének napja.

Milyen érzés anyának lenni?

A legszebb dolog a világon, egy örökké tartó kapocs anya és gyermeke között; bensőséges, megmásíthatatlan kötelék; végtelen szeretet, türelem; kifogyhatatlan erőforrás, ami a legnehezebb időkben is erőt ad. Erről ne feledkezzünk meg soha sem szülőként, sem gyermekként az év egyetlen napján sem.

Köszöntjük az édesanyákat!

 

 

 

2010.04.27.